73 éves korában elhunyt Kiss Mátyás fafaragó népi iparművész, Mezőkövesd díszpolgára, a matyó népi kultúra egyik legkövetkezetesebb és legtermékenyebb őrzője.
Halálát Tállai András országgyűlési képviselő jelentette be közösségi oldalán, méltatva azt a munkásságot, amely nemcsak a városnak, hanem az egész országnak – sőt Európa számos pontjának – maradandó örökséget hagyott.
Kiss Mátyás 1953-ban született tősgyökeres matyó családban Mezőkövesden, ahol élete végéig élt és alkotott. Fiatalon a matyó néptánc együttes tagjaként ismerkedett meg a hagyományok világával, majd 1989-ben faipari vállalkozásba kezdett – és ez az elhatározás fordulópontnak bizonyult.
Hamarosan rájött, hogy az igazi feladat nem csupán a faipar, hanem a feledésbe merülő helyi népi fakultúra feltárása és újjáélesztése. Mintegy öt évet töltött kutatással és gyűjtéssel: járta a régi parasztházakat, tanulmányozta a vértelkeket, az oromfalakat, a kerítéseket, a verepcéket és a kapukat, amelyek a XIX. század végi Mezőkövesd és környéke sajátos fafaragó hagyományait őrizték.
Kutatásai egyúttal egy fontos művelődéstörténeti kérdést is megválaszoltak: kiderült, hogy az Északi-középhegység és az Alföld találkozásánál fekvő térség jellegzetes fakultúrája önálló fejlődés eredménye, és nem hozható összefüggésbe az erdélyi székely fafaragó hagyományokkal.
Az első kaput 1995-ben faragta meg, és már a következő évben nívódíjat kapott Törökszentmiklóson. Attól fogva nem állt meg: másfél évtized alatt több mint százötven zsűrizett alkotást hozott létre, hatvan fölötti településen. Mezőkövesden maga mintegy háromszáz kerítést, ötvenegynél több oromfalat, tornácokat, díszkutat és köztéri faragványokat készített – munkái mára meghatározzák a város arculatát, és egyedivé varázsolják azt az országban. Alkotásait népi és polgári áttört díszítések jellemzik, amelyek egyaránt idézik a paraszti és a városi polgári kultúra formakincsét.
Jellegzetes bajsza még díjat is hozott neki: ő nyerte el a 2018-as Kunsági Bajuszfesztivál természetes kategóriáját Kiskunfélegyházán, és a kategóriagyőztesek közül őt választották Kunsági Bajuszkirállyá. További díjait, elismeréseit szinte lehetetlen teljeskörűen felsorolni. A Matyó Népművészeti Egyesület Hagyományőrző díjjal tüntette ki, Mezőkövesd városa díszpolgárává fogadta. Munkásságát ars poeticaként maga így összegezte: „Célom: a múltból a jelenbe átmenteni és élővé tenni a hajdan volt népi fakultúra értékeit, hogy ne csak őrizzük, hanem tovább is örökítsük maradandó értékeinket.”
Ez az örökség most az utókorra maradt.
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Borsod24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
