Különleges vasárnapi olvasnivalónk helyett ezúttal rendhagyó hétfői írást kínál frissen indult sorozatunk a Borsod24 követőinek. Különleges azért, mert Miskolc egyik legnagyobb lokálpatriótájának, a város díszpolgárának, Fedor Vilmosnak a tollából született, másfelől egy olyan kiadványban jelent meg először 2017-ben, amelynek példányai a nagy siker okán már legfeljebb csak az antikváriumokban bukkannak fel. Azért is érdemes elmerülni az egykor alpolgármester írásában, mert a szerző az aktuálkolitikát és a szenzációt kerülve, egyetlen szempont alapján vetette papírra emlékeit, kutatásait, gondolatait: minél több irányból szeretne rávilágítani arra, milyen Miskolcot feltétel nélkül szeretni.
Miért Miskolc? Azért, mert Miskolcon látható Közép-Kelet-Európa legnagyobb ikonosztáza.
Amikor a Batthyány utcai templomban először álltam az ikonosztáz előtt, apámnak csak azt tudtam mondani, hogy ez egyszerűen gyönyörű. Lenyűgözött a mérete és a szépsége.
Amikor az ember belép a templomba, hosszú percekig nem tud megszólalni a látványtól. Már arra sem emlékszem, hogy kerültünk az ajtón belülre, talán éppen az atya volt, aki beengedett bennünket. Mindenesetre nagyon nagy hatással volt rám. Fogalmam sem volt arról, hogy ez a gyönyörűség milyen gyülekezeté. Én addig csak katolikus meg református templombelsőt láttam.
Ugyanis, mint sokan velem egykorúak, én is kettős neveltetést kaptam. Apám hívő katolikus, míg anyám régi partiumi református család tagjaként vallását nem gyakorló, de a helyi református közösséget minden hónapban anyagilag támogató ember volt.
Nem tudom, hogy mikor és hol beszélték meg, de velem csak a végeredményt közölte apám. Ez pedig úgy szólt, hogy „holnaptól hittanra fogsz járni Pomaházi plébánoshoz.” Így aztán nekem az iskolán kívül három elfoglaltságom is akadt, hittanra, hegedűórára, meg szolfézs órára jártam, és néha egy kicsit focizni a vasúti pályára.
Aztán, ahogy mindenki, én is elsőáldoztam, és úgy emlékszem, akkor ittam addigi életem legjobb kakaóját friss foszlós kaláccsal a plébánián. Az illat még ma is az orromban van.
Visszatérve az ikonosztázra: csak jóval később, már felnőtt fejjel értettem meg, milyen fontos, hogy ez a templom itt áll. Mert ez azt jelenti, hogy a város, ahol születtem, sok gondolat, sokféle szokás és sokféle érték befogadója.
Ha lenézünk az Avasról a belvárosra, láthatjuk, hogy milyen sok és milyen sokféle háza van itt Istennek. Egymás mellett nyújtóznak tornyaikkal az ég felé évszázadok óta.
Miskolc a tolerancia, a befogadás és megértés legszebb magyar példája. Hogy miért? Mert ezt sugározzák a templomok kövei, mert ezt hirdetik az egymásnak felelő harangok, és erről szól a város páratlan történelme. Mi, miskolciak ezen a „zenén” nőttünk fel. Bármi történjen a városban, ebből a közös ezeréves múltból meríthetünk erőt.
Az egykori görögök temploma, a zsinagóga, az avasi református templom, a mindszenti meg a minorita templomok, az evangélikus templom mind a belvárosban, néhány percnyi járásra egymástól, ma már a kultúra templomai is, ahol kórusokat, kamaraegyütteseket, orgona hangversenyeket, operaesteket hallgathat a betérő.
Este, amikor már a város pihenni tér, tisztán és szépen szól az avasi torony harangjátéka. Dicsérve a múltat, üzen az élőknek.
A görögök saját temploma
A Szentháromság görögkeleti ortodox templomot 1785-ben kezdték építeni, a Magyarországon ritkának számító copf stílusban. Építésére azért volt szükség, mert a török uralom után görög kereskedők telepedtek meg Miskolcon, és szerettek volna saját szentélyt a gyülekezetnek. Berendezése szintén copfstílusú. Közép-Európa legnagyobb ikonosztáza található benne, amely 16 méter magas, és 87 jelenetet mutat be Jézus életéből. Az alkotás Jankovits Miklós egri fafaragó műhelyében készült. Az ikonok – négy kivételével – Anton Kuchelmeister bécsi festő művei. A templom kegyképe az Achtirkai Istenszülő (Kazáni Fekete Mária) másolata, melyet II. Katalin orosz cárnő adományozott az egyház részére miskolci látogatása alkalmával. A templom Johann Michael Schajdlet tervei alapján készült, belseje hármas tagoltságú, és mellé iskola, ispotály és parókia is épült. A templomkert temetőként is szolgál, a legrégebbi síremlékek 300 évesek.
Szerző: Fedor Vilmos
Forrás: Miért Miskolc (2017, Bíbor kiadó)
A sorozat további részei itt olvashatóak.
A szerkesztő megjegyzése: a miskolci ortodox templom jelenleg nem látogatható, a belső tér felújítása miatt több mint két éve zárva tart, és egyes becslések szerint legalább még egy évig eltartanak a munkálatok. Tudni kell: a görög ortodox egyház szervezetileg az orosz ortodox egyházhoz tartozik. Putyin 2017-es budapesti látogatása kapcsán jelentették be azt a 2,4 milliárd forintos templomépítési-rekonstrukciós sorozatot, amelyből két BAZ megyei és két további épületkomplexum is részesült. (A budapesti és a hévízi, valamint a tokaji beruházás már el is készült, egyedül városunk büszkeségének rendbetétele húzódik lassan kilenc esztendeje.)
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Borsod24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
