Miskolc közútjainak állapotáról lassan valóban regényeket lehetne írni – igaz, inkább a horror műfajában. A 2024-es önkormányzati választások egyik slágertémája volt az útfelújítás: a mostani városvezetés a kampányban sem kísérletezett kevésbé merész ígéretekkel, a megyeszékhely teljes újraaszfaltozását hirdette meg. Sőt, a választások után még Lázár János is előállt az úgynevezett biankó csekkel, amelyet a miskolci polgármester állítólag bármikor beválthat. Azóta csend.
Az ígért nagy újraaszfaltozás helyett ugyanis maradt a jól bevált patchwork-módszer: itt-ott egy lapát aszfalt, amott egy kis csemperagasztó – utóbbi különösen a járdajavítások terén szerzett országos hírnevet a városnak. (Nem éppen az a fajta ismertség, amire egy megyeszékhely büszke lehet.)
Pedig az út nem egy olyan jószág, amit ha elkészítünk, aztán magára hagyhatunk. Folyamatosan karban kell tartani – ez persze közhely, de Miskolcon újra és újra bebizonyosodik, hogy a közhelyek is lehetnek fájdalmasan aktuálisak. Mondhatnánk, tarol a Duma Aszfalt.
Idén a helyzet különösen drámainak tűnik, és nemcsak a megyeszékhelyen. A tél az egész országban alaposan megdolgozta az aszfaltot, a szakemberek pedig széttárják a kezüket: a kátyúhelyzet romlásának fő oka a ciklikusan ismétlődő fagyás-olvadás, a megoldatlan vízelvezetési problémák, az elöregedett útburkolatok és a sok helyen csak papírzsebkendővel és jókívánsággal végzett ideiglenes javítások. A mechanizmus kegyetlenül egyszerű: a csapadékvíz az aszfalt repedéseibe szivárog, megfagy, kitágul, szétfeszíti a burkolatot, és néhány nap alatt olyan kráterek keletkeznek, amelyekre egy holdkutató is felkapná a fejét. A tavaly kiöntött folt idén újra megnyílik, a tavalyelőtti javítás meg már rég a múlté – örök körforgás, amelyből látszólag nincs kilépés.
Hogy érzékeltessük a probléma léptékét: az anyagilag kivéreztetett Budapesten az idei év első alig egy hónapjában több mint tizenhétezer kátyú keletkezett, a javítóbrigádok három műszakban dolgoznak éjjel-nappal. De hideg nemcsak a fővárosban volt, a vidéki városokban is hasonló a helyzet.
A kátyúk természetesen nemcsak az idegeket és bokákat, hanem az autókat is tönkreteszik. A féltengelytörés szinte klasszikus velejárója a magyar közlekedésnek, de a felnitörés, a gumidefekt és az egyéb futómű-sérülések is mindennaposak. Elvileg a kátyúkár érvényesíthető: megfelelő bizonyítékokkal, helyszíni fotókkal, pontos adatokkal és javítási számlákkal akár kártérítéshez is juthat az autós – feltéve, hogy tudja, ki az adott útszakasz kezelője, és képes bizonyítani a körülményeket. A gyakorlatban viszont a legtöbben inkább lenyelik a kisebb, pár tízezer forintos károkat. Rendőrt hívni, jegyzőkönyvet íratni, fotózni, beazonosítani a kezelőt, majd levelezni a biztosítóval – ehhez olyan szintű kitartás kell, ami az autósoknak nem mindig áll rendelkezésükre.
Kedden az egyik olvasónk éppen egy olyan pillanatot örökített meg az autójából, amikor rendőrök vizsgáltak egy impozáns méretű kátyút Miskolcon, az Ifjúság útja és a Fényi Gyula út kereszteződésénél.
A Google Térkép legfrissebb utcaképe a helyről tavaly júliusi: azon már látszik, hogy az útburkolat nem volt makulátlan állapotban, de legalább ki volt öntve aszfalttal. Ennyit bírt. A mostani fotón a lyuk teljes valójában mutatkozik meg – mint egy régi ismerős, aki nem hajlandó végleg eltűnni.
A települések – és itt nemcsak Miskolcról van szó – a komoly kormányzati elvonások mellett egyszerűen nem rendelkeznek elegendő forrással az úthálózat érdemi felújítására. Mindenki igyekszik valahogy menedzselni a helyzetet, a legtöbb város is megteszi, amit tud – vagy legalábbis amit akar.
Ami viszont feltűnő, hogy a várost vezető politikusok közösségimédia-oldalain a kátyúkérdés gyakorlatilag nem létezik. A miskolci vezetők a Facebookon láthatóan fontosabb témákat találnak: Ukrajna, a háború (a Katyusa fontosabb, mint hogy kátyús a város) Magyar Péter, Donald Trump, vagy éppen Szoboszlai Dominik legutóbbi gólja mind-mind nagyobb figyelmet kap, mint az a kérdés, hogy az adófizetők autói mikor érik el épségben otthonukat vagy a munkahelyüket.
Lehet, hogy a kátyúk nem olyan fotogének, mint egy jól időzített politikai poszt – de az biztos, hogy a miskolciak számára jóval kézzelfoghatóbb problémát jelentenek. Az viszont biztos, hogy jobb lenne a szűken méretezett büdzsét útjavításokra költeni, mint nem bizonyított mondatok ellen plakátkampányt indítani vagy éppen városvédelmi előterjesztést kitalálni (mondjuk legalább az nem kerül annyiba).
Miskolc nyilvánvalóan nem pöcegödör, de gödörből bőven van benne, és azok valódi ellenségei a közlekedőknek. Szóval ha már a harci kedv megvan, volna létező ellenség is.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
