Borsod, de legfőképp Miskolc környékét mostanra bejárta Szép Richárd története, aki fiatal kora és jólszituáltsága ellenére meglehetősen nehéz helyzetbe került. A miskolci Kiss Ernő utcán található Lidl áruház előtt fel-fel bukkanó fiatallal valószínűleg már sokan találkozhattunk, hiszen gyakran megfordul ott, hogy összegyűjthesse a napi betevőre valót. De ki is ő valójában, honnan indult, hogyan vált belőle hajléktalan és merre tart most? A Borsod24 felkereste a fiatalt, hogy választ kaphassunk ezekre a kérdésekre.
Az élet Ricsi számára bőven tartogatott kihívásokat és váratlan helyzeteket. Kezdetben édesanyjával és édesapjával Heves megyében, Zaránkon élt, utóbbi a nyolcvanas évek vége felé szökött át Magyarországra Romániából. Azonban miután a családfő ittas állapotban súlyosan bántalmazta édesanyját, a fiút az ellátó rendszer kiemelte otthonából. Így került állami gondozásba, egy mezőkeresztesi gyermekotthonba 13 és fél évesen. Mint mondja, a nevelőszülőhöz történő elhelyezés az ő esetében nem jött szóba, így az intézmény jelentette számára az egyetlen menedéket.
Amikor elérte a középiskolás kort, lehetősége adódott kiszakadni egy kicsit a gyermekotthonból, Miskolcon a Martin János Technikumban kezdte meg tanulmányait, és a Szemere Bertalan Tecnikum kollégiumában kapott helyet.
Ricsi elmesélte, ekkor kezdett bele a rendszerszintű kéregetésbe, mert a Mezőkeresztesről hozott csomagjában ezer forinttal, 40 dekagramm téli szalámival és két liter tejjel vágott neki az előtte álló heteknek, ami egy kollégista fiatal számára is kevés az életben maradáshoz.
A kéregetés miatt azonban kirúgták az iskolából, így ismét Mezőkeresztesen találta magát, majd hamarosan betöltötte a 18. életévét. Ekkor visszaköltözött a szülői házba, ahol édesapja és édesanyja még mindig együtt éltek. (A családfő két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott a súlyos testi sértésért.)
Három év elteltével azonban a helyzet kritikussá vált Ricsi számára, ugyanis a házat a végrehajtó elárverezte a család feje fölül, így 21 éves korára neki már nem volt hová mennie. Édesanyja nem sokkal otthonuk elvesztése előtt súlyosan megsérült egy esés következtében, emiatt nehezen mozog, ő azóta Gyöngyösön, kórházban tartózkodik. 2024 februárjában elvesztette édesapját, aki addigra már több stroke-on is túl volt, az utolsó alkalom pedig az életébe került.
Elmondása szerint Ricsi aznap egész nap sírt. Annak ellenére, hogy családja nem volt tökéletes, édesapja alkoholizmusa és gyakori agresszív fellépései ellenére szerette őt, és mély fájdalmat okozott neki az elvesztése. (Érdekes, hogy ez egy valóban gyakori jelenség. Sok esetben bármennyire nehéz körülmények, kiszámíthatatlan, akár agresszív viselkedés várná otthon azokat a fiatalokat, akiket az állam okkal emelt ki családjaikból, a szülő-gyermek kötelék erőssége és meghatározó szerepe eltörölhetetlen, így a gyermekek gyakran visszatérnek, visszaszöknek otthonaikba és ragaszkodnak szüleikhez.)
Ricsi folytonos vándorlását követően úgy döntött, Miskolcon próbál szerencsét, hiszen középiskolai évei révén ismeri a várost, és azt gondolta, a borsodi megyeszékhely talán tartogat lehetőségeket számára. Ráadásul, mint mondja, az a környék, ahol Heves megyében élt, „igazi drogtanya”, így onnan mindenképpen szabadulni szeretett volna.
Azóta alkalmi munkákból és kéregetésből igyekszik fenntartani magát. Dolgozni szeretne, azonban sorsa, nehéz helyzete és hiányos iskolai végzettsége nem sok lehetőséget nyújtanak számára.
Az olyan segítő szervezetekkel, mint a Máltai Szeretetszolgálat vagy Vöröskereszt még nem vette fel a kapcsolatot, mert a bentlakók hozzáállása és állapota elmondása szerint megrémíti őt és bőven akadnak fenntartásai ezekkel szemben. Jelenleg Lyukóbányában tartózkodik, itt ugyanis szívességből befogadták, cserébe Ricsi kisebb-nagyobb feladatokat lát el a ház körül. A Kiss Ernő utcai Lidl előtt gyakran összefuthatunk vele, mert munka hiányában ott igyekszik összegyűjteni magának a napi szükségleteihez kellő összeget.
Ricsi akkor is az áruház előtt kéregetett, amikor telefonon faggattam történetéről. A háttérben hallható zajokból még a szolgálatot teljesítő biztonsági őr hangja is kiszűrődött, aki épp arra szólította fel a fiatalt, hogy hagyja el a parkolót.
Mivel a készülék ki volt hangosítva, így lehetőségem nyílt a biztonsági őrrel is váltani néhány szót, aki kérdésemre elmondta, valójában a törvény bünteti az üzlet előtt folytatott kéregetést, neki pedig kötelessége elküldeni mindenkit, aki ezt a tevékenységet folytatja. Abban az esetben pedig, ha az illető a felszólítás ellenére sem hagyja el a területet, a rendőrségnek kell közbeavatkoznia.
Ez szintén nem kedvez Ricsi számára, így a mindennapokhoz szükséges pénz megszerzése nem bizonyul egyszerű feladatnak. A beszélgetésünk alapján elmondható, hogy a fiatal miskolci kéregető nem látja át a szociális ellátó rendszer működését, és nem rendelkezik kellő mennyiségű vagy minőségű információval arról, hogy merre lett volna érdemes elindulnia, kit kellett volna felkeresnie ahhoz, hogy egyről a kettőre juthasson.
Ricsi története számos tanulságot hordoz magában arról, hogy sok esetben hamarabb ítélkezünk, amikor egy kéregetőt látunk valamelyik áruház parkolójában, mint kellene. Azonban azt is érdemes észben tartanunk, hogy bár ő maga fiatal, a története nem sokban különbözik sok idősebb társától sem. Gyakran, amikor korosabb hajléktalanokkal, ittas állapotban lévő hontalanokkal találkozunk, reflexből megbélyegezzük ezeket az embereket, pedig nagy a valószínűsége, hogy az ő személyük és helyzetük mögött is egy szomorú, kilátástalansággal teli történet áll, csak számukra nem érkezett segítség, a végső reménytelenség és elkeseredés pedig az évek alatt felemésztette bennük a tenni akarást.
Fotók: Facebook
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
