Egy borsodi faluban Lilla öt gyermeket nevel egyedül. A legkisebb fia, Marci már óvodáskorban feltűnt: másképp viselkedett, nehezen illeszkedett be a közösségbe. Az óvónők nem segítették, sőt gyakran bántották, és azt hajtogatták: „Nem ide való.”
A hosszú vizsgálatok végül figyelemhiányos hiperaktivitást mutattak ki, majd csak 8 éves korában derült ki, hogy Asperger-szindrómás.
Marci addigra számtalan elutasítást, megbélyegzést és bántást élt át óvodában és iskolában egyaránt. A család hiába keresett másik intézményt, sok helyen az SNI-papír miatt utasították el őket. Az iskolában sokáig nem volt gyógypedagógus, logopédus vagy pszichológus – mindent Lillának kellett volna magánban megoldania, amit öt gyermek mellett lehetetlen volt.
A fordulat akkor jött, amikor az iskola akkori igazgatóhelyettese végre felelősséget vállalt és szakembert szerzett. A fejlesztések hatására Marci viselkedése és tanulmányi eredménye látványosan javult, az osztályfőnök támogató hozzáállása pedig óriási támaszt jelentett. Ma már jó úton járnak: Marci biztonságban érzi magát, fejlődik, és a mindennapok is kiegyensúlyozottabbak.
Lilla története jól mutatja, hogy milyen problémákra nincs felkészülve a magyar közoktatás. Erre hívta fel a figyelmet a Civil Kollégium Alapítvány is, amely december 5-én, Mikulás napja előtt juttatta el mind a 199 országgyűlési képviselőhöz az EgyszerGYEREk elnevezésű szakpolitikai javaslatcsomagját. A kezdeményezést Z. Kárpát Dániel és Jámbor András ellenzéki képviselőknek személyesen is átadták a képviselői irodaház előtt. A Kulturális Bizottság azonban múlt keddi ülésén elutasította a javaslatot.
Az alapítvány és az Aprajafalva Alapítvány 2025 tavaszán országos online kérdőíves kutatást végzett, amelyben 126 pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztens vett részt több mint 50 településről. A felmérés szerint ezek a szakemberek jelenleg a közoktatás legkiszolgáltatottabb szereplői, miközben a befogadó oktatás gyakorlatilag rajtuk múlik. A válaszadók túlnyomó többsége formális, akkreditált szakképesítéssel rendelkezik – 82 százalékuk OKJ-s pedagógiai vagy gyógypedagógiai asszisztens végzettséggel dolgozik.
A kutatás kimutatta, hogy az asszisztensek munkaidejük közel 90 százalékát közvetlenül a gyerekekkel töltik. Átlagosan 20-30 fős csoportokban vagy osztályokban dolgoznak, gyakran mindössze egy-két kollégával együtt. A válaszadók több mint háromnegyede jelezte, hogy munkaideje 60-70 százalékát a gyerekek viselkedésének támogatására fordítja, ami magas érzelmi és fegyelmezési terheket jelent.
A javaslatcsomag hat fő pontban fogalmazta meg az asszisztensek munkakörülményének javítására irányuló törvénymódosításokat. Egységes országos munkaköri definíciót kért volna, amely pontosan meghatározza a feladatokat – tanulástámogatás, viselkedéskezelés, kommunikáció elősegítése –, és azt is, hogy mi nem tartozik a munkakörükhöz, például pedagógusi helyettesítés vagy takarítás.
A kutatás szerint az asszisztensek munkakörének határai jelenleg elmosódottak. A válaszadók 70-75 százaléka megnevezett olyan feladatokat, amelyeket nem tart a munkaköre részének. A leggyakrabban említett problémák között szerepel az adminisztráció túlsúlya, a takarítási és fizikai gondozási feladatok, valamint a pedagógusok helyettesítése. Sokan arról számoltak be, hogy egyszerre három helyen kellene lenniük, és olyan munkákat végeznek, amelyek más szakemberek feladatkörébe tartoznának.
A dokumentum kötelező alapképzést és évi 30 órás továbbképzést tartalmazott, amelynek témái között szerepelt volna az inkluzív pedagógia, a speciális nevelési igényű gyerekek támogatásához szükséges eszköztár, valamint a konfliktuskezelés. Minden asszisztens mellé mentort javasoltak kinevezni, évente pedig legalább hat alkalommal vehettek volna részt szupervízión.
A bérezés terén a javaslatcsomag azt tartalmazta, hogy az asszisztensek minimálbére a pedagógus asszisztensi bértábla 150 százalékában kerüljön meghatározásra. A kutatásban résztvevők 65-70 százaléka emelte ki legnagyobb problémaként az alacsony fizetést és az anyagi megbecsülés hiányát. A NOKS-os (nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő) dolgozók – köztük a pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensek – még negyven év munka után is alig 250 ezer forintot keresnek havonta.
Létszámnormát is kértek: általános kategóriában öt tanulónként egy asszisztenst, súlyosabb speciális nevelési igény esetén pedig két tanulónként egy főt. A hatodik pont bevezette volna az egyéni tanulót segítő asszisztens, vagyis az úgynevezett árnyékpedagógusi rendszert azokban az esetekben, amikor egy gyermek állapota miatt állandó, személyre szabott segítségre van szükség.
A kutatás szerint az asszisztensek 84 százaléka tudatos, belső elhivatottságból választotta a szakmát. A válaszokban visszatérő motívum volt: „Mert szeretem és a hivatásomnak érzem ezt a segítői feladatot.” A résztvevők körülbelül 10 százaléka említette, hogy személyesen érintett – saját gyermekük, családtagjuk miatt került kapcsolatba a speciális nevelési igényű gyerekek világával.
A legnagyobb kihívások között azonban a rendszerszintű problémák állnak. A válaszadók 40 százaléka említette a vezetői kommunikáció hiányát, a pedagógusok lekezelő hozzáállását és a hierarchikus viszonyt. 30-35 százalék emelte ki a gyerekekkel kapcsolatos szakmai nehézségeket, különösen a magatartási problémák és az autizmus-spektrum zavarral élő gyerekek ellátását. 20 százalék beszélt a lelki-mentális terhelésről és a kiégésveszélyről.
Jámbor András képviselő közösségi oldalán jelentette be, hogy a kormány pénzhiányra hivatkozva nem támogatta a javaslatcsomagot. A képviselő azt is kiemelte, hogy a fideszes előadó az ülésen még az elutasítás indoklását sem olvasta fel megfelelően.
A Civil Kollégium Alapítvány álláspontja szerint az EgyszerGYEREk javaslatcsomag nem pártpolitikai kérdés, hanem gyermekjogi, szakmai és emberi minimum lett volna. A civil szervezet kutatása alapján megfogalmazott javaslatok célja az volt, hogy az asszisztensek végre méltó munkakörülmények között dolgozhassanak, a gyerekek pedig megkapják azt a személyre szabott segítséget, amihez joguk van. Lilla pedig most azért dolgozik, hogy segítsen azoknak a családoknak, akik még ennek a hosszú, nehéz útnak az elején járnak.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
