A magyar szöcskeegér létezéséről az ezredforduló előtt alig tudtunk pedig egy olyan, világszerte ritka kisemlős él velünk a Borsodi-Mezőségben, amely nemcsak tudományos szenzáció, de igazi nemzeti kincs is. Nem véletlen, hogy a Vadonleső Program szakmai bizottsága (az Agrárminisztérium, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft., a Magyar Természettudományi Múzeum és a Fővárosi Állat- és Növénykert közreműködésével) 2025-ben az Év Emlősének választotta.
“Magyar föld ritkasága,
ékes kincse vagyok,
Borsod Mezőségében
tűrök napot, fagyot.”
Részlet Kiss Dorina Szöcskeegér-szekció című verséből
A faj története sokáig rejtély volt. Bár egykor hazánk több pontján is előfordult, élőhelyei az elmúlt 150 évben fokozatosan eltűntek, és az utolsó ismert példányt még 1936-ban fogták be. A kutatók évtizedeken át azt hitték, végleg kipusztult, ám a bagolyköpet-vizsgálatok rendszeresen előkerülő apró csontmaradványai bizonyították, hogy a faj rejtőzködve, de tovább él Magyarországon. Ezért váltak kulcsfontosságúvá a baglyok, az éjszaka „adatgyűjtői”, akiknek köszönhetően nem engedték feledésbe merülni a különleges kisemlőst.
A nagy áttörés 2006-ban következett be, amikor magyar kutatók a Borsodi-Mezőségben (több évnyi kitartó próbálkozás után) végre élve is befogtak egy példányt.
A szenzáció ekkor vált teljes értékűvé. Genetikai és morfológiai vizsgálatok ugyanis később igazolták, hogy a nálunk élő állatok nem azonosak a keleti sztyeppéken elterjedt rokon fajokkal, hanem egy teljesen önálló, csak a Kárpát-medencére jellemző fajt alkotnak. Ezért kapta új, ma használt nevét is, magyar szöcskeegér.
A világon jelenleg mindössze két apró populációját ismerjük. Egyikük Borsodban, a Borsodi-Mezőség rejtett gyepterületein él, a másik pedig egy Kolozsvár melletti élőhelyen.
A két állomány olyan mértékben különbözik egymástól, hogy alfaji szinten is elválasztják őket. Erdélyben az erdélyi szöcskeegér él. A faj hazai állománya ezért különösen értékes, megőrzése pedig kizárólag Magyarországon múlik.
A magyar szöcskeegér sok tekintetben kilóg a rágcsálók közül. Bár nevében „egér”, csak távoli rokona a közönséges egereknek. Életmódja egészen sajátos. Valódi téli álmot alszik, évente csupán egyszer szaporodik, és főként rovarokkal táplálkozik. Meglepően szelíd, kézben tartva nem harap, nem próbál elmenekülni. Nevével ellentétben nem egy igazi ugróbajnok, a szakértők szerint még egy sima falú vödörből sem képes kimászni.
A faj megőrzése ma már széles körű összefogással történik. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, kutatóintézetek, egyetemek, múzeumok és civil szervezetek közösen dolgoznak a Grassland-HU LIFE integrált projektben azon, hogy feltárják a faj igényeit, felismerjék a veszélyeztető tényezőket, és megalkossák a hosszú távú megőrzési terveket. A szakemberek szerint mindez versenyfutás az idővel, hiszen az élőhelyek gyors ütemű változása miatt a faj a kipusztulás szélére sodródhat.
A 2025-ös Év Emlőse cím célja, hogy a nagyközönség is megismerje ezt a rendkívül ritka, hazánkban fokozottan védett fajt, amelynek természetvédelmi értéke egymillió forint.
A program egész évben tudományos és ismeretterjesztő eseményekkel, terepi bemutatókkal és alkotói pályázatokkal hívja fel a figyelmet a magyar szöcskeegérre – és arra a felelősségre, amelyet csak mi, magyarok viselhetünk az utolsó hazai populáció fennmaradásáért.
A magyar szöcskeegér története példa arra, hogy még a legapróbb, legrejtőzködőbb élőlények is óriási értéket képviselnek, és hogy egy ország összefogása képes lehet megmenteni egy fajt a feledéstől.
Fotók: Cserkész Tamás, Tóth Pál
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
