Az elmúlt időszakban több megkeresést kapott szerkesztőségünk a miskolci sürgősségi osztállyal kapcsolatban. A hozzánk eljuttatott történetekben több közös pontot véltünk felfedezni. Például azt, hogy jelentős a várakozási idő. A beszámolók alapján több olvasónk is úgy érezte, hogy az ellátás nem minden esetben felelt meg az elvárásaiknak. Az ügyben megkerestük a kórház sajtóosztályát is.
14 órás várakoztatás után maradandó egészségügyi probléma
Egyik olvasónk arról számolt be, hogy 78 éves édesanyja bal lábának zsibbadása és erős fájdalma miatt került a miskolci sürgősségire. Panaszait rögzítették, zöld karszalagot kapott, majd délután négy órától egészen hajnali kettőig váratták. Végül az orvos meghallgatta panaszait, majd infúziót kapott. Az infúziós kezelés 15 perc alatt befejeződött és ezek után visszavitték a váróba, majd háromnegyed ötig semmi nem történt. Amikor hozzátartozója érdeklődött a beteg állapotáról, akkor közölték vele, hogy a rendszerben ellátott betegként szerepel a hölgy. Újabb vizsgálat következett és magas vérnyomás miatt az orvos nem szerette volna hazaengedni. Olvasónk szerint azért lehetett ez, mert a hosszú várakozás során a beteg nem evett, ivott és a gyógyszereit se tudta bevenni. Reggel hat óra körül elküldték a belgyógyászatra, ahonnan a kezelőorvosa étkezés és a gyógyszerek bevétele után hazaengedte.
A történetben szembetűnő, hogy az eredeti panaszt eddig senki sem kezelte. A beteggel a hozzátartozók két héttel később jutottak el az idegsebészetre, ahol a CT-vizsgálat kimutatta, hogy gerincsérv okozta a zsibbadást. Az idegsebész elmondta, hogy ezt a típusú sérvet 72 órán belül kellene megoperálni ahhoz, hogy maradandó következmények nélkül gyógyítható legyen.
Ekkorra már késő volt, így a műtétet nem javasolták. Olvasónk hozzátartozójának maradandó egészségügyi problémája keletkezett.
12 óra szenvedés a magánegészségügyi megoldásig
Hasonló módon járt egy édesapa is, akinek rosszulléte következtében 15 percen belül ért ki a mentőszolgálat, így éjfélre vitték be a sürgősségire. A betegnek szintén zöld karszalagot tettek a kezére, de csak két és fél óra várakozás után jutott ellátáshoz, ahol infúziókat kapott. A sürgősségi osztályon sem az ellátott, sem a hozzátartozók nem kaptak tájékoztatást a kezelésről. Csupán a vérvételről tudtak, melyet az EESZT rendszerében láttak. A beteget ultrahang vizsgálatra küldték, amely csak reggel 6-tól volt elérhető. Többen is vártak a képalkotó vizsgálatra, amely végül reggel hét körül történt meg. Ezután a Semmelweis kórház belgyógyászatára irányították vastagbélgyulladás gyanújával, ám a hozzátartozókkal közölték, hogy ne várjanak a betegszállítóra és saját autójukkal közelítsék meg a helyszínt. Az édesapát délben hívták be a belgyógyászatra, ahol tükrözéses vizsgálatot javasoltak, azonban ezt állami ellátásban altatás nélkül végzik. A beteg és hozzátartozói úgy döntöttek, hogy inkább magánegészségügyi ellátást vesznek igénybe.
13 órás tortúra a kórházi ágyig
A harmadik hozzánk eljuttatott történet főszereplője egy 83 éves mozgássérült nő, aki a reggeli órákban összeesett lakásában és eszméletét vesztette. Családtagjai azonnal a helyszínre siettek és tárcsázták a segélyhívót délelőtt tíz óra előtt 9 perccel. A mentő 10:15-re érkezett meg, majd a hölgyet az sürgősségire szállították. A beteget 11:48-kor felvették a rendszerbe és narancssárga karszalagot kapott, de az infúziót csak 14:47-kor kötötték be. Az EESZT-ben megkapták az első leletet és kiírásra került egy koponya CT, hasi ultrahang, valamint mellkasröntgen. A vizsgálatok nagyjából két órán belül elkészültek, majd 17:15-re a leletek is rendelkezésre álltak. Műszakváltás miatt azonban csak 19:15-re született döntés arról, hogy a beteget a Semmelweis kórház belgyógyászatára küldik. Privát szállítást jelen esetben nem javasoltak, így megrendelték a betegszállítót, amely csak 21:37-kor indult el az esetessel. Nagyjából fél óra elteltével az orvos elhatározta, hogy a betegnek a belgyógyászaton kell maradnia. A 83 éves hölgy végül 23 óra körül foglalhatta el az ágyát.
A hozzánk beérkezett történetek mindhárom esetben rávilágítanak a miskolci sürgősségi osztály működésének legnagyobb kihívásaira. Az egyik legfőbb közös pont a jelentős várakozási idő. Akár zöld, akár narancssárga karszalaggal érkeztek, az ellátás jóval később kezdődött meg, mint ahogy azt a triázs rendszer előírja.
Az egeszsegvonal.gov.hu oldalon a következőket olvashatjuk a Magyar Triage Rendszerről: „Hazánkban a Magyar Triage Rendszer határozza meg az ellátás megkezdéséig a várakozás időtartamát, ami a betegségtől, állapottól függően az 5 perctől akár 2 óráig is eltarthat. Az osztályozási rendszer alapján az ellátás kritikus helyzetben lévő betegnél: azonnal, életveszélyes állapotú betegnél: 15 percen belül, sürgős esetben: 30 percen belül, sürgető esetben: 60 percen belül, halasztható esetben: 120 percen belül megkezdődik.”
Továbbá a miskolci sürgősségi ellátás legnagyobb problémái közé tartozik az éjszakai vizsgálatok (pl. ultrahang) elérhetetlensége, valamint a szervezési és kapacitási nehézségek. Feltételezhető, hogy ezen három eset nem egyedi, de mivel nem látunk a színfalak mögé, így szerettük volna megismerni a B.-A.-Z. Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház álláspontját.
Az általunk feltett kérdések:
A sürgősségi osztályon alkalmazott triázs rendszerhez kapcsolódó ellátási idők mennyiben felelnek meg a valóságban a várakozásoknak?
Milyen okok állhatnak annak hátterében, hogy az ultrahangvizsgálat csak reggel 6 órától érhető el a sürgősségin tartózkodó betegek számára?
Hogyan biztosítják a betegek és hozzátartozók folyamatos tájékoztatását az ellátással kapcsolatban?
Miért fordulhat elő, hogy órákat kell várni egy betegszállítóra az intézmények közötti átszállításnál?
Ha egy sürgősségi ellátás során késve vagy hiányosan történik meg a kivizsgálás, akkor annak milyen következményei lehetnek intézményi szinten?
Hogyan biztosítják a sürgősségi osztály higiéniai körülményeit?
Az intézménytől kapott válaszok a következők voltak:
A sürgősségi betegellátásban a betegek ellátása súlyossági és nem érkezési sorrendben történik, a várakozási időket az Magyar Sürgősségi Triázs Rendszer szabályozza. Ez egy időfaktort és egy ellátási szintet rendel a beteghez.
A betegek diagnosztizálása és ellátása során a szükséges eszközös és egyéb vizsgálatok, például a röntgen, az MR, vagy laborvizsgálatok természetesen befolyásolhatják a beteg teljes ellátásának időtartamát.
Az elmúlt időszakban az intézmény vezetésének támogatásával csaknem 20 új triázs ápoló vett részt képzésben, így jelentősen tudtuk rövidíteni a triázs vizsgálatra várakozás időtartamát. Az életveszélyes, illetve kritikus kategóriába sorolt betegek ellátása természetesen minden esetben elsőbbséget élvez, azonban hangsúlyozzuk, hogy a hozzánk beérkező betegek közül, senki nem marad ellátatlanul.
A betegek érkezése idején a diszpécserek, ezt követően a triázs ápolók, majd az orvosi vizsgálat alatt és azt követően, a vizsgáló orvosok folyamatosan tájékoztatják a betegeket és a hozzátartozókat az ellátással kapcsolatban. A fennálló betegségről, annak kezelési lehetőségeiről, esetleges szövődményeiről a jogszabályi környezetnek megfelelően kizárólag a kezelőorvosok adhatnak tájékoztatást.
Szöveg: Pál Dániel
Fotók: MSOTKE, NYITÓKÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
