Sántha Gergely, a DVTK elnöke magabiztosan jelentette ki a 34. Tusványos sportszponzorációs panelbeszélgetésén, hogy a DVTK-t sikerült piacképes termékké tenni. A miskolci klubvezető szerint egy sportszervezetnek előbb fel kell építenie egy transzparensen működő céget, és csak utána lehet várni a nagy cégek szponzorációját. De vajon tényleg piaci alapon működik-e a profi magyar futball, és mi történhet vele, ha bukik a NER?
Sántha érvelése szerint ha egy sportszervezetet olyan cégek támogatnak, mint a MOL vagy a Szerencsejáték Zrt., az már szponzormágnesként is működik – a nagy logók jelenléte a kisebb szponzorokat is bevonzza. Ez szép elmélet, de vajon mennyire fedi a valóságot?
Piaci viszonyokról beszélni Magyarországon elég furcsa a futballban – ezért kerestük meg Dénes Ferenc sportközgazdászt, hogy ő miként látja ezt a helyzetet.
A szakértő szerint a helyzet jóval összetettebb, mint ahogy Sántha beállítja. Dénes elmondta, hogy amit Sántha említett, sok szempontból vitathatatlan: először valóban rendbe kell rakni egy klubot ahhoz, hogy valaki támogatni akarja, azonban Magyarországon piaci körülményekről beszélni szerinte elég furcsa.
A látszólag rendben lévő bevételek
A magyar futball bevételei papíron rendben vannak: televíziós bevételek, központi marketing bevételek, helyi bevételek és jegyeladások. Ám ha mélyebbre ásunk, problémák bukkannak elő.
A Magyar Televízió közvetítési jogainak árát nem tudjuk, mert nincs alternatív ajánlat. A központi bevételek nagy részét állami cégek adják, mint például a Szerencsejáték Zrt. Mint tudjuk, Magyarországon valamilyen politikai döntés általában ezek mögött is húzódik – elég megnézni, hogy a Szerencsejáték Zrt. kiket támogat a sporton kívül, nem nehéz a politikai szándékot észrevenni.
Dénes Ferenc költői kérdést tett fel: hol máshol hirdetne a Szerencsejáték, ha nem a sport környezetében? Ezzel rámutatott arra, hogy ezek a szponzorációs döntések nemigen tekinthetők piaci alapúnak.
A diósgyőri paradoxon
A DVTK esete különösen beszédes példa arra, hogy mennyire nem működnek piaci mechanizmusok a magyar futballban. A klub 1945 óta egyetlen bajnokságot sem nyert, mégis stabilan a második-harmadik legnézettebb klubként szerepel, és 13 milliárd forintért kapott új stadiont – amint azt Fekő Ádám június végén megjelent Magyar Narancs-cikkében olvashatjuk.
Az eredmények nem igazolják a befektetést: Sántha Gergely 2010 óta tartó elnöksége alatt a DVTK focicsapata jelenleg már a huszonharmadik edzőjét és kilencedik sportigazgatóját fogyasztja. A fociakadémia 2020-ban bekerült az államilag kiemelt akadémiák körébe, és azóta több mint kétmilliárd forint folyt be, de tavaly nyárig összesen hét játékost tudott kitermelni, akik összesen 64 profi meccset játszottak.
A pazarlás mértékét jól mutatja, hogy bár a keret eredetileg csupán a stabil bennmaradásért harcolt, a Ferencváros után Miskolcon volt a legnagyobb a játékosok összesített bére a 2024/2025-ös szezonban: 2,46 milliárd forint. Alkalmazotti létszámban az egész bajnokság éllovasai – 256 embert foglalkoztatnak, ami 155-tel több, mint Újpesten; igaz, itt multipsort klubról van szó, nem csak egy futballcsapatról.
Van-e értelme a diósgyőri modellnek?
Dénes Ferenc sportközgazdász szerint azonban van egy okos gondolat a diósgyőri modellben. Elmondta, hogy Diósgyőrnek van egy jó lehetősége arra, hogy érdekes és szerinte helyes módon regionális klubbá váljon – nem csak egyszerűen futballklubbá, hanem multisport klubbá, és ne csak Miskolc vagy Diósgyőr, hanem egy egész régiós sportközpont legyen. Szerinte ez egy érdekes kísérlet.
A szakértő kiemelte, hogy annak megértése, hogy egy szűk városi alapokra építve nem lehet sikeres lenni – mert tényleg annyira kicsi a piac –, ez egy nagyon okos gondolat volt. Mind a játékosok, sportolók keresése, mind pedig az eladási oldal tekintetében a szolgáltatásokat és termékeket régió szinten kell terjeszteni.
A modell elméletben működőképes lehetne, ám a gyakorlatban – ahogy a számok mutatják – inkább pazarlás lett belőle.
Állami támogatások és tulajdonosi tehetetlenség
A számok magukért beszélnek: a kormány 2021-ben 1,2 milliárd forint többletforrást biztosított a DVTK észak-magyarországi infrastruktúrafejlesztési programjára, illetve több mint 1,1 milliárd forint céltámogatást az utánpótlás központ működésére. Ugyanebben az évben jelentették be, hogy a klub évi 300 milliót kap a kormánytól 2026-ig.
Az állami források folyamatos áramlását mutatja, hogy a klub a közelmúltban 23 szobás kollégiumi szinttel és új konditeremmel bővítette a DVTK Edzőközpont épületét. Sántha Gergely büszkén számolt be arról, hogy ezzel “véglegesen megoldódik a régióból származó tehetségek elszállásolásának kérdése”, valamint átadták a 280 négyzetméter alapterületű, minden szükséges eszközzel felszerelt konditermüket.
A kormányzati elvárások sem piaci logikát követnek: az új 4+1-es ösztönző szerint legalább négy magyart és egy magyar fiatalt kell pályára küldeni a támogatás lehívása érdekében. Sántha szerint “minden magyar klub számára nagy kihívást jelent megfelelni ezen ajánlásnak”, elismerve ezzel, hogy a szabályozás mesterségesen avatkozik be a piaci folyamatokba.
Mindez annak ellenére történik, hogy a klub sportszakmai teljesítménye katasztrofális. Szűcs Kornél esetében például a fiatal játékost sokat játszatták, majd amint kikerült a támogatott korosztályból, ingyen engedték el. Később Kecskemétről adták el az angol másodosztályba 470 ezer euróért – a miskolciak semmit sem láttak ebből a bevételből.
A helyzet abszurditását tetézi, hogy Magyar Mátyás tulajdonos, aki 2021-ben vásárolta meg a klubot, próbálta rendbe tenni a dolgokat. 2023 nyarán szakértőt hívott a klub átvilágítására, és ambiciózus sportigazgatót nevezzen ki Horváth Csenger személyében. Ám a NER-be jól bekötött Sántha Gergely képes volt felülírni még a tulajdonos akaratát is – végül Horváthot kirúgták, és visszatértek a régi rendszerhez.
Sántha válasza a kritikákra
A közelmúltban Sántha Gergely maga nyilatkozott a sportigazgatói váltásról. Elmondta, hogy ő kezdeményezte a változtatást, mert Kovács Zoltán korábban Diósgyőrben is megmutatta, hogy képes sikereket elérni, együtt tud dolgozni a klubban dolgozó, nagyrészt helyi kötődésű szakemberekkel, és képes értéket és egységet teremteni.
A DVTK elnöke hangsúlyozta, hogy a sportszakmai döntéseket továbbra is szakemberekre bízza, és minden sportigazgatónak megvan a maga szerepe. A labdarúgó szakosztály esetében Kovács Zoltán irányítja a sportszakmai munkát.
A finanszírozás kérdésére Sántha azt válaszolta, hogy a sportigazgató és a vezetőedző rendelkezésére áll egy teljes mértékben vállalható pénzügyi keret, a felhasználás módja viszont az ő döntésükön múlik: mennyit költenek játékos transzferre, mennyit szánnak a játékosok és a szakmai stáb fizetésére.
Mi vár a magyar klubokra egy esetleges rendszerváltás után?
Természetesen felmerül a kérdés: mi történne, ha a jelenlegi politikai rendszernek vége szakadna? Dénes Ferenc szerint két hatás biztosan megmutatkozna.
Egyrészt szerinte van valamennyi tartaléka a csapatoknak. Érdekes, hogy az UEFA kimutatásai szerint a magyar csapatokat Európában a 10. legjobban feltőkésített csapatok közé sorolják – ez azt jelenti, hogy van bizonyos túlélési képesség.
Másrészt kérdés, hogy a tulajdonosi körök hogyan viszonyulnának egy új helyzethez – akkor derülne ki, hogy kinek vannak valódi sportüzleti szándékai.
A sportközgazdász szerint azonban egy új kormány sem járhat el túl radikálisan. Most ugyan sokan szidják Orbán Viktort, hogy miért költ ennyi pénzt a futballra. Aztán ha jön egy kormány és azt mondja, hogy nem költenek a sportra, akkor majd jön a jégkorongcsapat tulajdonosa, fog egy nagy láncot egy lakattal és lelakatolja a jégcsarnokot. Akkor hirtelenjében azok az emberek, akik eddig szidták a sportot, azt kérdezik: hogyan lehet az, hogy bezár a jégcsarnok? Azt is nehéz lenne megmagyarázni, ha a futball csődbe megy, pedig látunk ilyenekre példát ma is hazánkban.
A politikai realitás az, hogy egy politikusnak a közvéleménnyel számolnia kell. Tehát nem olyan egyszerű azt mondani, hogy sokkterápiával oldják meg, aztán beszántják az egészet – valójában politikailag nagyon sokat veszítene, ezért senki nem meri ezt így meghúzni.
A legvalószínűbb forgatókönyv Dénes Ferenc szerint az, hogy egyre szűkülő forráskeretet biztosítanak, amiben egyre szűkülnek a lehetőségek a sport számára, és egy szép lassú leépülés indul meg a magyar sportban.
Következtetés: a piaci működés illúziója
Dénes Ferenc összegzése találó: az a kérdés, hogy ha piaci bevételeken kellene élniük, vagy ha azt mondanánk, hogy 80%-ban valódi piaci – tehát nem politikai előnyszerzésből származó – bevételből kellene működniük, akkor hány csapat maradhatna meg, és tudná ezt a költségvetést előállítani. A hipotézis az, hogy nem sok.
Sántha Gergely maga is elismerte ezt a realitást, amikor a közelmúltban arról beszélt, hogy a DVTK “stabil és több lábon álló finanszírozási modellel rendelkezik”, ugyanakkor bevallotta: “a szakosztályok költségvetéseinek 90 százaléka még mindig nem a helyi forrásokból táplálkozik.” Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a klub bevételeinek döntő többsége állami forrásokból és központi támogatásokból származik.
Az elnök szerint ugyan “egyre komolyabb és elhivatottabb régiós szponzoraink is vannak”, de a helyi vállalatok és önkormányzatok hozzájárulása nélkülözhetetlen lenne a jobb eredmények eléréséhez szükséges plusz források előteremtéséhez. Ezzel lényegében maga is megerősítette, hogy valódi piaci alapokon a klub jelenlegi formájában nem lenne fenntartható.
De ezt nem az ő nyakába kell varrni, egy ekkora országban nemigen lehet ennyi csapatot eltartani. Persze a magyar sportfinanszírozás sosem működött tisztán piaci alapon. A ’80-as években is állami vállalatok tartották fenn a csapatokat: Nyíregyházán és Debrecenben is a MÁV állt a klubok mögött, ami szintén állami vállalat volt.
Sántha Gergely büszkén beszélhet arról, hogy a DVTK-t “piacképes termékké” tették, a valóság azonban az, hogy a klub jelenlegi formájában csak állami támogatások és politikai kapcsolatok révén létezhet. A magyar futball jelenlegi rendszere legfeljebb a piac látszatát kelti, miközben valójában egy központilag vezérelt, politikai döntéseken alapuló elosztási mechanizmus működteti.
A kérdés nem az, hogy működik-e piaci alapon a magyar foci – a válasz egyértelműen nem. A kérdés az, hogy mi történik akkor, ha egyszer valóban piaci viszonyok között kellene működniük ezeknek a kluboknak, és hogy egy esetleges új politikai rendszer képes-e vagy hajlandó-e fokozatosan átalakítani ezt a modellt anélkül, hogy összeomlasztaná az egész magyar sportot.
Források: Magyar Narancs, DVTK.eu
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
