A miskolci mozaikhoz készült 21 négyzetméteres alkotás a 125. születésnapi kiállítás szenzációja.
Baljós árnyékokat vető, sötétbe burkolódzó nőalakokkal teli monumentális rajz került elő Barcsay Jenő hagyatékából. A több mint 21 négyzetméteres, Asszonyok című alkotás 1964-ben készült a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem mozaikjának előképeként, és hat évtized múltán most először láthatja a nagyközönség a Magyar Képzőművészeti Egyetem 2025. július 16-án megnyíló Barcsay életmű-kiállításán.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem különleges életmű-kiállítással tiszteleg a 125 éve született Barcsay Jenő előtt. A Tökéletes egyensúly – Barcsay Jenő életműve új megvilágításban című tárlat amellett, hogy bemutatja a művész igen gazdag életművét, friss perspektívába is helyezi Barcsay művészetét.
A 300×730 centiméteres kartonra szénnel készített rajz hét sötétbe öltözött asszonyt ábrázol, akiknek árnyékai szinte önálló életre kelnek a kompozícióban. A képet jelenleg papírrestaurátorok dolgozzák fel, hogy méltó állapotban kerülhessen kiállításra.
A Képző életmű-kiállításán a számos újonnan felfedezett, szenzációs Barcsay alkotás mellett megcsodálhatjuk a mester híres mozaikművészetét, a nemzetközi sikert megalapozó Művészeti Anatómia című könyv eredeti rajzait, valamint bepillanthatunk nonfiguratív festészetének világába is. Barcsay művészete a 20. századi magyar művészet fontos alappillérei közé tartozik, különös hangsúlyt fektetve az anatómia, a formai absztrakció, valamint a természet és a látható valóság leképezésének kérdéseire.
Barcsay Jenő (1900–1988) festőművész élete és munkássága szorosan összefonódik a Magyar Képzőművészeti Egyetem történetével. A fiatal, erdélyi származású Barcsay a Képzőn kezdte meg tanulmányait 1921 őszén Vaszary János osztályában, majd 1926-ban fejezte be Rudnay Gyula irányítása alatt. 1945-ben oktatóként tért vissza az intézménybe, ahol az 1975-ös nyugdíjazásáig művészgenerációk hosszú sorát tanította szemléleti látszattan és anatómia tárgyakra. Több évtizedes művészi és oktatói pályafutása során gyökeresen átformálta a pedagógiai módszereket, és jelentős hatást gyakorolt a művészeti kifejezésmódokra.
Barcsay Jenő teljes életét a művészetnek és a tanításnak szentelte, még a háborút követő felfokozott politikai légkörben is távol tartva magát a hatalom játszmáitól. Az 1949-es év azonban különösen nehéz próbatétel elé állította a mestert: hét testvére közül négyet már elveszített korábban, most pedig Mária nővére és lányának betegségével, majd halálával kellett szembenéznie.
“Igen nagy fába vágtam a fejszémet – és tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy nem roppantam meg a sok fájdalomba” – írja önéletrajzában Barcsay. A súlyosbodó problémák és anyagi gondok elől a munkába menekült, és ekkor készítette el murális művészetének egyik alapművét.
A mester visszaemlékezése szerint egy vastag papírt feszített ki a szentendrei művésztelep szobájának falára, öt méter hosszúságban, és minden különösebb cél nélkül kezdte vázolni a kompozíciót. “Hamarosan kibontakozott egy figurális kompozíció – a figurák utólag nagyon sokszor a nővéremre emlékeztettek engem” – fogalmazza meg. A munka gyógyító hatású volt számára: “egyrészt kikapcsolódást jelentett, mert a sok fájdalom, aggódás, feszültség, ami nyomasztott, már lassan felőrölt volna.”
A visszaemlékezésből egyértelműen kiderül, hogy Barcsay eredetileg nem murális mű vázlataként készítette a rajzot, hanem saját maga gyógyítására. Az alkotást csak 1957-ben állították ki először, majd néhány év múlva új küldetést kapott: a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem campusát tervező Janáky István főépítész felkérte a mestert, hogy készítsen a képből mozaiktervet.
Fehér Ildikó művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem általános rektorhelyettese szerint Barcsay valószínűleg László Gyulával közösen dolgozott a rajzon. László Gyulát leginkább régészeti és történeti kutatásairól ismerik, azonban régészeti rekonstrukcióit rendkívül magas művészi színvonalon, aprólékos részletgazdagsággal készítette el. Ennek magyarázata, hogy a bölcsészkar előtt a Képzőművészeti Főiskolát is elvégezte, és a tíz év korkülönbség ellenére nagyon jó kapcsolatot ápolt Barcsayval. Később együtt dolgoztak a Nemzeti Színház mozaikjának tervezésén is.
Az életmű-kiállítás másik különlegessége, hogy Barcsay munkái mellett megcsodálhatjuk a német Gottfried Bammes művészeti anatómiát tanító professzor műveit is. Barcsay és Bammes munkásságán keresztül a tárlat látogatói két különböző aspektusból pillanthatnak be a művészeti anatómia világába, nyomon követhetve, hogy a két mester hogyan formálta át az anatómia oktatását.
A kiállítás a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum közös szervezésében, a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával valósul meg.
Fotók: Miskolci Egyetem
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
