Különleges vasárnapi olvasnivalót kínál sorozatunk a Borsod24 követőinek. Egyedülálló azért, mert Miskolc egyik legnagyobb lokálpatriótájának, a város díszpolgárának, Fedor Vilmosnak a tollából született, másfelől egy olyan kiadványban jelent meg először jónéhány évvel ezelőtt, amelynek példányai a nagy siker okán már legfeljebb csak az antikváriumokban bukkannak fel. Azért is érdemes elmerülni az egykor alpolgármester írásában, mert a szerző az aktuálkolitikát és a szenzációt kerülve, egyetlen szempont alapján vetette papírra emlékeit, kutatásait, gondolatait: minél több irányból szeretne rávilágítani arra, milyen Miskolcot feltétel nélkül szeretni.
Miért Miskolc? Azért, mert ezt a tájat tekintette igazi otthonának a „madaras ember”, Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor.
Herman Ottó nevéhez fűződik a magyar őskőkorszak-kutatás és a magyar tudományos barlangkutatás megindítása, mivel a Miskolcon talált szakócák alapján ő állította elsőként, hogy éltek ősemberek Magyarország területén.
Ő írta a világ számos nyelvére lefordított Madarak hasznáról és káráról című könyvet, de emellett szakkönyvet írt a magyarországi pókfaunáról, a magyar halászat történetéről, a népi mesterségekről, elindította a madarak megfigyelését szolgáló gyűrűzést, és alapítója volt az első madártani folyóiratnak.
Miskolcon utca, általános és középiskola, múzeum is őrzi nevét. Szobra áll a róla elnevezett múzeum előtt, valamint Lillafüreden, a Palotaszálló függőkertjében.
„Jó hideg volt, olyan orr-ragasztós, szemkönnyezős hideg. Elhagytuk a Szent Anna templom fölötti temetőt, és egy völgybe ereszkedtünk le, ahol nagyon sokfelé elszáradt szamárkórók feketéllettek. Barna szomszéd azt mondta, hogy most jó lesz az idő madarászni, mert nem süt a nap, így nem fognak csillogni a lépes-vesszők.
– Először is, fiam, összeszedjük a kórókat, négyet-ötöt egy marékba szárastul, és leszúrjuk őket a hóba.
Amikor már vagy nyolc-tíz ilyen csomót megcsináltunk, azt mondta:
– Eddig volt a munka, most jön az élvezet, fiam. És kivett a nagy táskából egy nagyon kicsi kalitkát, azzal, hogy nézd csak, ez a csali kalitka. Benne volt egy apró, zöld madár. Ez pedig a csíz – mondta – ő lesz az, amelyik énekével idecsalja hozzánk a társait…
Nem kellett csak néhány percet várni, egy hatalmas stiglinc csapat érkezett fölénk, és látva a szamárkórókat, leszálltak rájuk. Amint lábuk hozzáért a lépes-vesszőkhöz, azok megbillentek, és a hozzáragadt madarakkal együtt leestek a hóra. Mi rohantunk, összeszedtük őket, és rögtön egy nagyobb kalitkába tettük, és boldogan mentünk haza. Így kezdődött az én madarakhoz fűződő nagy szerelmem, ami velem maradt egészen életem végéig.
És amikor legközelebb a házunkban újra összegyűltek apám barátai, és megint feltették a kérdést: „Na, eldöntötted-e már fiam, mi leszel, ha nagy leszel?”
Azonnal rávágtam: „El bizony, ornitológus leszek!”
Apám mosolyogva hozzátette: „Tudjátok, az olyan madarászféle tudós ember.”
Herman Ottó családja1847-ben költözött át Breznóbányáról a Miskolc melletti Alsóhámorba. Itt kezdte iskoláit az ágostai hitvallású esperesi középtanodában. Borosnyay Kamilla írónőt 1885-ben vette nőül. Az avasi református templomban esküdtek meg. Házasságkötésükkor vásárolták a lillafüredi telket, melyre a Pele-lakot építették, ez ma közös életüket bemutató múzeum. 1893–1896 között Miskolc függetlenségi párti országgyűlési képviselője volt. Részt vett Kossuth Lajos első egészalakos köztéri szobrának avatásán a miskolci Erzsébet téren. 1965-ben hamvait Miskolc város elhozatta, hogy végakaratának megfelelően a felsőhámori köztemetőben helyezze el, és ott leljen örök nyugalomra.
A MiértMiskolc? sorozat további részei itt olvashatóak.
Szerző: Fedor Vilmos
Forrás: Miért Miskolc (2017, Bíbor kiadó), A madaras ember (részlet) -Miskolc legendái (2016, Bíbor kiadó)
Fotók: archív (MI-javítással), Borsod24
Ha fontosnak tartja a független helyi újságírást, most duplán segíthet. Az Aspektus+ programnak köszönhetően minden felajánlott forint mellé még egy érkezik. Itt támogathatja a Borsod24 adománygyűjtését.
