Béke, minden áron – Üveges Gábor szerint ez a szlogen nemcsak a szomszéd háborús helyzetre igaz, hanem a hazai politikai színtéren is ezt kell képviselni.
„A háborús retorika jellemzi az utóbbi 12 év kormányzását. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének máza alatt elképesztően megosztottá, gyűlölködővé tették Magyarországot. Az, hogy magyar magyarnak a farkasa, mára a valóságunk lett, ebben élünk. Szerintem ez az Orbán-rendszer legnagyobb – ám közel sem egyetlen – bűne” – véli a Borsod-Abaúj-Zemplén megye 04-es egyéni országgyűlési választókerület ellenzéki képviselőjelöltje, aki szerint a gyűlölet ma szétmarja az országot.
„Az utóbbi bő 10 év gyűlöletkampánya elérte, hogy mindent felülírjon a politikai hovatartozás: a másképp gondolkodókból Orbán Viktor kormánya ellenséget csinált. Olyan reflexet ültetett el, ami az 50-es évek Rákosi-korszakát idézi. Színtisztán kirajzolódik az „oszd meg és uralkodj” elve: annak árán is igyekeznek szétzilálni a társadalmat, hogy kiveszett a békesség a mindennapokból. Ezt kell visszahoznunk minden áron a kormányváltás után, mert – bár talán lózungnak tűnik – a szeretetnek és a békének sincs alternatívája.”
Üveges Gábor szerint a NER tudatosan építette azt a hamis képet, hogy csak ők a nemzetiek, csak ők a kereszténységet támogató pártszövetség.
„Az egyéb politikai nézeteket vallók kiszorulnak ezekből a fogalomkörökből, mert a rendszer folyamatosan kétségbe vonja a kereszténységüket és a nemzettudatukat. Éppen ezért sajnos azt kell mondanom, nem tett senki akkora kárt a kereszténység ügyének a rendszerváltás óta, mint a Fidesz, mégpedig azzal, hogy a politika színterére citálta. Ugyanez érvényes a nemzeti öntudatra. Gondoljunk Orbán Viktor februári évértékelőjén elhangzott szavaira: „A baloldal, bár olyan, amilyen, benne van a nemzetben, mint a bal sors a Himnuszban”. Amellett, hogy felháborító, abszolút árulkodó is ez a mondat. A magyar miniszterelnök körülbelül így gondolkodik a baloldalhoz és a rajta kívüli konzervatív jobboldalhoz tartozó embereket. Hiába a csűrés-csavarás, egyszerűen nem tekinti őket a nemzet részének.”
Demeter Zoltán kihívója példát hozott, hogy szerinte hol válik szét a kritika és a gyűlölet, valamint beszélt arról is, hogy miért lesz valaki kényszerszavazó ma vidéken.
„Az, ha kritikával illetjük a másik munkáját, eredményeit, az a demokrácia sajátja. A kritikus hozzáállástól és a vitától azonban messze áll, hogy valakit ellenségnek tartunk, és nem ellenfélnek, ha mást gondol a világról: ez a fent említett háborús retorika.”
„És itt lép a képbe az a fajta kirekesztés, és sakkban tartása az embereknek, amit én is tapasztaltam a választókörzet településit látogatva. A falvak vezetői azt kockáztatják, ha találkoznak egy ellenzéki képviselőjelölttel, hogy megvonják tőlük a támogatásokat, míg egy kiszolgáltatott közmunkás esetében – hasonló szituációban – az a veszély áll fent, hogy elveszíti a munkáját. Ez pedig már nem a kritika szintje, hanem gyűlöletre nevelés, a szabad gondolkodás súlyos befolyásolása.”
Üveges Gábor szerint pont ezért a békesség az egyetlen helyes út: „A politika szétroncsolja jelenleg a magyarságot – ezt begyógyítani a legnehezebb. Ebből egy esetleges kormányváltás után sem tud majd felállni április 4-re a nemzetünk. Ez a mi fő missziónk: nem csak beszélni arról, hogy mi nincs rendben most, hanem példát mutatni kölcsönös elfogadásban, közösen dolgozni a kézfogás politikájának szellemében. Mert nem a Fidesz-szimpatizánsokkal van a baj, ő ugyanúgy a nemzettest alkotórészei, velük együtt kell építeni a vidéket, az országot. Meggyőződésem, hogy közülük sokaknak, ha kicsit később felnyílik a szemük, eltűnik róla a gyűlölet hályoga, akkor – legalább részben – ők is el fogják ítélni ezt a mostani korszakot.”
