Répáshuta környékén az állami erdészet elvégzi a vélhetően felső megrendelés teljesítését, nem is érdekel senkit, hogy a védett erdőket pusztítják óriási mértékben.
A Facebookon találkozhattunk S. Róbert Benedek kétségbeesett írásával.
“Két napja vagyok a lesújtó hatása alatt egy barbár pusztításnak Több alkalommal számoltam be arról, hogy Répáshuta környékén a Bükkben milyen mértékű pusztítás zajlik egy ideje védett erdőkben. Kisgyermek korom óta járom a Bükköt, de ennyi véghasználatot az elmúlt lassan 50 évben soha nem láttam, mint amit az elmúlt évek hoztak. Azonban az, ami múlt héten történt, minden eddigi képzeletet felülmúl, tényleg a legrosszabb rémálmomban sem számítottam erre. Stressztűrő képességem kiemelkedően magasnak ismerem, de tegnap éltem át elsőként, hogy a gutaütés határára kerültem. Ilyen szinten az önuralmam emlékeim szerint egyszer vesztettem el életemben.
Sok túrkevei ismeri az egykori ÁFÉSZ kis házikókat, amit családunk vett meg lassan három évtizede. Nem azóta járunk azonban oda, hanem sokkal régebben, több, mint 50 éve, hiszen bátyámról is vannak kisgyermekkori történetek onnan, és a családi legendárium szerint én is ott tanultam meg járni. A kis házak mögött maga a Bükk. Ez a hely volt az, ami évek óta a kikapcsolódást jelenti számomra. Madarászni, túrázni, fotózni egyaránt járok ide, és a pihenés, megújulás lehetőség legfontosabb helye is egyben nekem Huta. Harmónia, béke.
Ennek van most vége – biztosan érzem: soha nem lesz olyan, mint az elmúlt évtizedekben volt. Az állami erdészet (Északerdő Zrt. alvállalkozója) az udvarunk kapujának lakatját simán leverte, mindenféle engedély nélkül behatoltak az udvarra, és az udvarunk mögött kb. 30 méter sávban a teljes erdőt kiirtották. Annak a nagy részét, amitől a hely csodás volt, amitől békés, amitől megkapó. Ami árnyékot adott, ami békét sugallt. A helyi polgármester rendelte meg az irtást, lassan másfél éve, mint megtudtam. Állítólag azért, mert a „kőrisek“ gyökérkorhadása miatt veszélyeztette az épületeket.
Persze a faállomány részben hegyi juharból állt, és egyetlen egy sem mutat semmiféle betegséget. Kb. 30 méter szélességben irtás: mindent vágtak. Felfoghatatlan az egész, és kétségbeesésemben és szomorúságomban írtam ezeket a sorokat – mert nem tudom mihez kezdjek. Rendőrségi feljelentést azonnal megtettem – nincsenek illúzióim. Írok az Erdőfelügyelőségnek (Kormányhivatal), az Északerdőnek, a Bükki Nemzeti Parknak – de magam sem tudom miért. Elvették a békét, a csendet, a harmóniát, a madárdalt. Nem vagyok valami magam fáhozkötözgetés-fajta,de ha ott vagyok, biztosan megakadályozom. De nem voltam, a kapun lakat. Soha nem merült fel bennem, hogy ilyen előfordulhat, de megtörtént.”
