Életének 88. életévében meghalt Soós Otto Ferenc nyugállományú ezredes. Munkássága szoros kötődött Borsod megyéhez, hiszen ő volt korábban az Ózdi járás KISZ-titkára, majd a pártbizottság titkára, valamint dolgozott a Borsod Megyei Munkásőrség parancsnokaként.
A Magyar Néphadsereg nyugállományú tagját január 20-án, a Szentpéteri kapui temetőben helyezték végső nyugalomra. Búcsúztatásán Dr. Mokrai Mihály, a Velünk a Város frakció önkormányzati képviselője is beszédet mondott, ebből idézünk néhány gondolatot:
„Ottó bácsi koporsója mellett állva az első szavunk a köszönet és a hála szava kell, hogy legyen. Köszönet egy hosszú életért, amelyet teljes hosszában a közösségi gondolkodás hatott át, s amelyben a magánélet és a közösségért való cselekvés mindig elválaszthatatlanul összefonódott.
A nagy emberi teljesítmények, alkotások, életművek tiszteletet, megbecsülést érdemelnek. Sokszorosan így van ez, ha céljuk mindenkor a közösség szolgálata. Az egyéni vágyak, hajtóerők, ambíciók gyakran önzővé s boldogtalanná teszik az embert; de aki bölcs alázattal, s legjobb tudása szerint a közösség érdekében cselekszik, valódi boldogságot nyer: olyan sugárzó tiszteletet kap, amely nemzedékeken átívelve is megőrzi az egyén tetteit, szavait, hírnevét.”
A képviselő később egy latin sírfeliratot idézve a következőket mondta Soós Ottó Ferencről: „Nem, Ottó bácsi, Te nem haltál meg. Itt vagy velünk és maradsz. Hiszen még rengeteg lenne a tennivaló, körülötted még sok minden zajlik és hiszem, hogy Te még benne vagy ezekben a változásokban. Várom, hogy még visszajössz a bőr mellényben, kockás ingben nyakkendővel és a fejeden a kalappal.”
„Ottó bácsi itt vagy és itt maradsz családod szívében. Egy nagypapa nem tehet olyat, hogy egyik pillanatban még van, aztán egyszer-csak nincs. A gyerekeidnek, Virágnak és Tamásnak holnap is kell az apai szó, a jó tanács. Az unokáid, Marton és Eszter hol keressenek, ha tanácsot szeretnének kérni? Válasz nincs, már csak a csönd mindenütt.”
„Ottó bácsi, ha Rád gondolunk vagy beszélünk Rólad, oly természetesen hangzik ABIIT, NON OBIIT. Nem meghalt, elment.”
