„Megnyugtató volt a jelenléte a gyerekek számára. Mindig ott volt, hogy átölelje őket, ha a szülők vagy a rokonok nem tudtak ott lenni” – mondják David Deutchmanről, aki tizennégy éven át önkénteskedett nyugdíjasként egy atlantai kórházban beteg és koraszülött gyerekek közt.
A nővérek szerint egyszer sem fordult elő, hogy a karjaiban sírni kezdett volna egy baba. Intezíves nagypapaként emlegették, az utóbbi években tévériportokban is szerepelt, valósággal rajongtak érte, derül ki a CNN beszámolójából, amit a 444 szemlézett.
Annyira, hogy amikor Deutchmant negyedik fázisú hasnyálmirigyrákkal diagnosztizálták, a kórház dolgozói autós felvonulást szerveztek a háza elé léggömbökkel, szívecskékkel és jókívánságokkal.
A férfi minden kedden és csütörtökön ott volt a gyerekeknek, de tizenhét nappal a diagnózist követően, november 14-én, 86 évesen meghalt. „Remélem, hogy azoknak a szülőknek, akik elvesztették a gyereküket, némi megnyugvást ad a tudat, hogy az intenzíves nagypapa tárt karokkal várja, és megnyugtatja őket” – mondta a kórház egyik ápolója.
