Egy város életében ritkán adatik meg, hogy olyan ember munkáját kísérheti figyelemmel, aki egyszerre testesíti meg a hivatás iránti alázatot, a közösség iránti felelősséget és a műveltségből fakadó nyitottságot. Dr. Sallai Zsolt ilyen ember volt. Távozása nemcsak a helyi egészségügy, hanem a megyeszékhely egész közössége számára pótolhatatlan veszteség – írta lapunk számára Káli Sándor, Miskolc egykori polgármestere, miután felkértük, hogy külön is búcsúzzon a város díszpolgárától.
Orvosi pályáját a rendszerváltás előtt és után is ugyanazzal a rendíthetetlen elkötelezettséggel végezte. A Semmelweis Kórház Urológiai Osztályán eltöltött évek alatt megteremtette a korszerű ellátás személyi és tárgyi feltételeit, és olyan szakmai műhelyt épített, amely országos szinten is példamutató.
Szellemi érdeklődése határtalan volt. Szakmai munkája mellett orvostörténeti és műszertörténeti kutatásokat végzett, megszervezte az orvosi műszerek történeti kiállítását. Több mint 3000 kötetes magánkönyvtára önmagáért beszél; nem gyűjtemény, hanem életforma: a folyamatos tanulás, a kíváncsiság és a műveltség tiszteletének bizonyítéka. A város kulturális életének állandó résztvevőjeként színház- és koncertbérlete mindig ott lapult a zsebében, nemigen hiányzott a képzőművészeti kiállítások megnyitásáról sem.
Jellegzetes, finom, intellektuális humorát mindenki ismerte, aki valaha beszélgetett vele. Nem harsány tréfákban élt, hanem elegáns, szellemes megjegyzésekben, amelyek egyszerre oldották a feszültséget és világítottak rá a lényegre. Egy-egy irodalmi utalása vagy történelmi párhuzama sokszor többet mondott, mint a hosszú magyarázatok.
Tagja volt a kórház Igazgató Tanácsának, emellett az Erzsébet Hospice Alapítvány kuratóriumának elnökeként segítette a betegek és családjaik támogatását. 1998-tól az Erzsébet Gyógyhír alapító főszerkesztőjeként dolgozott. Külső szakértőként részt vett Miskolc Város Önkormányzata Egészségügyi Bizottságának munkájában, a Magyar Orvosi Kamara megyei bizottságában pedig jogi és érdekvédelmi feladatokat látott el.
Közéleti szerepvállalásában is következetes volt. Az MSZP alapító tagjaként olyan baloldali értékrendet képviselt, amely számára nem politikai címke volt, hanem morális iránytű: a társadalmi egyenlőségbe vetett hit, a szolidaritás fontossága és a közösségi összefogás ereje. Ezek az elvek nemcsak a közéletben, hanem a gyógyításban is vezették.
Úgy tartotta, hogy egy város akkor erős, ha minden tagja számít, és ha a közösség a gyengébbeket is felemeli. Ezt az értékrendet nem harsányan, hanem csendes következetességgel, személyes példamutatással képviselte.
Szerénysége ellenére tudta, hogy amit tesz, annak súlya van. Mégis gyakran mondta: „a család nélkül nem ment volna”. Ez a mondat talán mindennél többet árul el róla: arról az emberről, aki a hivatás és a közösség szolgálata mellett a szeretet és a családi háttér erejéből merített.
Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy 2005-ben én adhattam át neki Miskolc Város Díszpolgára címét. A közgyűlés indoklása akkor is világosan fogalmazott: „szakmai életműve, közéleti szerepvállalása és emberi példamutatása méltóvá teszi őt a város legmagasabb elismerésére”. 21 év elteltével, amikor búcsúzunk tőle, még inkább érezzük ennek igazságát.
Dr. Sallai Zsolt munkája, műveltsége, embersége, életfelfogása és értékvállalása tovább él mindazokban, akik ismerték, és azokban is, akiknek életét közvetve formálta. Köszönöm a sorsnak, hogy ismerhettem, dolgozhattam vele.
Nyugodjon békében!
Káli Sándor
Miskolc egykori polgármestere
(2002-2010)
Fotó: Rotary Club Miskolc
