Az országos média szerint a nemzeti ünnepen a teljes magyar társadalom Budapestre vonult, de ez az állítás abból a szempontból sem lehet helytálló, hogy a legújabb becsélesek szerint a két nagy rendezvényen összesen maximum 300 ezer ember volt jelen. Bizony, a többség itthon maradt, de akik közülük kilátogatott a helyi megemlékezésekre, érdekes dolgokat láthatott. Például Miskolcon, ahol a központi ünnepségen a szervezők elhallgatták a Tisza-szigetek koszorúzását.
Lapunk szerkesztőjének első találkozása az 56-os forradalom idei megemlékezéséről meglepő módon a festői Jósvafőn, még vasárnap történt, ahol a falu hirdetőtábláján kendőzetlen őszinteséggel toborozták a Békemenet résztvevőit. A rövid üzenet szereint az ingyenes utazásra a „Hivatalban” kell jelentkezni…
Hogy az észak-borsodi településről végül hányan jutottak el Budapestre, nem tudjuk, de azt a közösségi médiából pontosan láthattuk, hogy október 22-én nagyot hajráztak a vezető fideszes politikusok. Az országgyűlési képviselők egy nappal az évforduló előtt négy-öt-hat településen is beszédet mondtak, koszorúztak. Hogy miért nem másnap, annak kiderítéséhez nem szükséges egyetemi végzettség: valamennyien ott szerettek volna lenni a Békemeneten. A korai, még sötétben Facebookra posztolt indulási képek áttanulmányozása után nagyon pontosan kirajzolódott a kép arról, hogy mindenki a főváros felé tart, és legalább egy kisbuszniy, jobb esetben nagybusznyi szimpatizánst is magával visz.
Az egyetlen kivételt Csöbör Katalin jelentette, aki ugyan szintén megjelent hajnalban a Búza téri találkozóhelyen, hogy üdvözölje a bátor békeharcosokat (persze fotót is készített), ám valamiért mégis fontosnak tartotta, hogy szerepeljen Miskolc központi 1956-os ünnepségén. A koszorúzáson a saját alapítványa vezetőjéből alpolgármesterré tett Matiscsák Évával illetve Tóth-Szántai Józseffel együtt szerepelt, de ez az esemény sem múlt el botrány nélkül.
A rendezvényen ugyanis a városi ünnepségért felelős személy nem engedte bemondani a többi politikai mozgalom és szervezet mellett a Tisza – pontosabban a koszorúzó Tisza-szigetek közössége – nevét. A helyszínen hiába is reklamáltak Magyar Péter követői, a házigazda hajthatatlan volt – így csak a többiek után, az „egyéb emlékezők” között lehetett a virágokat elhelyezni Petőfi-szobor talapzatán.
Mindeközben Miskolcon egyébként – a hagyományoknak megfelelően – nagyon sok helyszínen zajlott megemlékezés: az I. világháborús emlékműnél, a Zsolcai kapui emléktáblánál, a Romek-emlékoszlopnál, Misley Emese-emléktáblájánál, Nagy Imre-emléktáblájánál, Miskolc város elesett hőseinek emlékművénél, Nagy Attila szoboránál, a Széchenyi-emléktáblánál, Szabó Lőrinc-emléktáblájánál, Oláh Miklós szobránál, illetve a Megyei Munkástanácsok- és Babits László-emléktáblájánál.
Ezen sorok írója csak pár helyszínen járt, de az egyik utolsó helyszínen különleges élmény érte. Az egykori Diósgyőri Gépgyár melletti munkásgyűlés emléktáblánál tartott rendezvényen Hojnyák Dávid önkormányzati képviselő beszédet mondott és két koszorút is elhelyezett – előbb a város, majd a Fidesz-KDNP-PontMi nevében -, de nem ez volt az oka annak, hogy sokan a szemüket törölgették. Az eseményen a közeli Alternatíva Életfa Iskola növendékeinek műsora, versmondása és éneke egészen megindító volt, érdemes rájuk figyelni a jövőben is.
Fotó: Minap, Borsod24
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
